Ősemberek a rajzórán
2014. szeptember 16.

Ezen a keddi napon rendhagyó rajzórát tartottunk az 5. b osztályban. Az őskorba képzeltük magunkat. Három tanuló is beöltözött ősem..., akarom mondani, ősasszonynak. (Lehettek volna többen is, de akik még készültek, sajnos lebetegedtek. Azért az október 18-i történelmi divatbemutatóra már egy egész szép kis horda összegyűlt.)

A rögtönzött bemutató után elkezdtük a munkát. Őskori barlangrajzot mázoltunk a barlang falát megjelenítő összegyűrt rajzlapra. Csak olyan anyagokat, eszközöket használtunk, amelyeket a gyerekek otthon a hűtőszekrényben találtak vagy maguk "kutyultak", készítettek. Érzékeltettük, hogy az ősember sem a papír-írószer boltban vásárolta a festékeit. A természetes festőanyagok között akadt szén, morzsolható kő, levelek, növényi gezemicék, kávé- és kakaópor, majonéz, de nem riadtunk vissza az olyan növényi származékoktól sem, mint a mogyorókrém, a kecsöp, a mustár, a Piros Arany, a fokhagyma- és gulyáskrém, de magától Erős Pistától sem. Akadt, aki céklalével vagy málnalekvárral pirosította barlangfestményét.

A másik kikötés az volt, hogy nem volt szabad boltban vett ecsettel dolgozni. Néhány gyerek előzőleg saját maga eszkábált botból és szőrszálakból pemzlit. A legtöbben persze ujjal, tenyérrel dolgoztak.

A pacsmagolás jól sikerült. Egészen megelevenedtek a vadászatok a képeken!

Óra után persze csinos illatfelhő terjengett a tanteremben, amikor leterítettük az elkészült alkotásokat száradni. Aki csak arra járt és benézett, megállapíthatta: "Micsoda pizzaillat!".

Azért jobbnak láttuk a festményeket eltávolítani - miután megörökítettük azokat.

Óra végén sokan úgy érezték, hogy egy kicsit visszacsöppentek az őskorba.

Szőcs Tibor