Havasi Attila: A csótány veszése

HAVASI ATTILA (*1972):
A csótány veszése

Kint lakok a konyhába. Megvan itten mindenem. Eszek-iszok rendesen. Hagynak engem békébe.	Elbeszéli az életkörülményeit.
Bemegyek a szobába. Küszöb alatt átbújok. Itt vagyok a szőnyegen. Megállok és szétnézek.	Elbeszéli, hogyan jutott be a szobába.
Jobboldalt a virágok. Előttem a heverő. Baloldalt a kisszekrény. Felmászok az oldalán.	Elbeszéli, mit látott ott és mit cselekedett.
Itt vagyok a tetején. Megállok és szétnézek. Virágmintás tapéta. Át is lehet menni rá.	Elbeszéli, hogy mit gondolt a szekrényen.
Itt vagyok a tapétán. Kicsit megyek fölfele. Virág szirmán pihenek. Sokat mentem máma már.	Elbeszéli, hogy kalandjának sikere jóleső fáradtsággal töltötte el.
Jön az ajtón befele. Odaül az asztalhoz. Véletlenül idenéz. Felugrik és kiabál.	Elbeszéli, amit azután látott és hallott, de még nem érthette.
Megfogja a papucsát. Idejön és fejbecsap. Menekülni nem tudok. Leesek a padlóra.	Elbeszéli, hogy a következőkben mi mindenen ment keresztül.
Ragad engem galléron! Vet engem a vécébe! Húzza rám a zúdulót! Azzal együtt lefolyni!	Elbeszéli, hogyan bántak el vele, és hogy milyen véget ért.