A Tücsök dalolt egyre, bár
Izzott a nyár,
Úgy hogy mikor jött a komor
Tél, része gond volt és nyomor:
Még egy picinyke kis darab
Legye, vagy férge sem maradt.
Hát ment is a Hangyához át
Elpanaszolni nyomorát,
És kérte, adjon néki kölcsön,
Zsákjába egy kis magot töltsön,
Új aratásig legalább.
"Majd megadom, lesz erre gondom,
Nyáron, tücsök-szavamra mondom,
A tőkét meg a kamatát."
Bosszantja a Tücsök kalandja,
Nem is adott magot a Hangya.
De ezt kérdezte végre tőle:
"Mit tettél a meleg időbe?" -
"Éjjel-nappal munkába voltam,
Fűnek-fának folyton daloltam." -
"Daloltál? rendbe van, komám,
Akkor ma táncolj, szaporán."

(Kosztolányi Dezső fordítása)