Bapó, bapó
öreg apó
hajad fehér,
akár a hó

Vén kezedből
kihull botod,
keresgéled,
tapogatod.

Ülsz, üldögélsz
künn a napon,
fél napig is,
hallgatagon.

Ne hajladozz,
öreg szülém,
ne fáradozz:
itt vagyok én!

Ülsz, szundikálsz
nem látsz sokat,
szél viszi el
kalapodat.

Viharral is
versenyt futok,
visszahozom
a kalapod.

Botodat is
odaadom,
pihenj te csak
a kis padon.