Ravaszdi ember, hogyha egyszer bajba jut,
            Kikecmeregni mindig más kárán akar.
A róka egyszer kútba pottyant, s nem tudott
Kimászni, mert a káva túlmagasra nyúlt.
Később egy szomjas kecskebak jött arra, és
Kérdezte tőle jó a víz? bőséges-e?
A róka furfangos fogással így felelt:
"Barátom, jöjj le csak! A víz oly nagyszerű,
Hogy jóformán betelni sem tudok vele."
Szakállasunk lemászott, és a róka most
Szarvára állva átugrott a kút falán,
Faképnél hagyva azt, ki megmentette őt.

(Terényi István fordítása)