Mesénkből az derül ki, hogy mit megvetünk,
             A felmagasztaltnál az gyakran hasznosabb.
A forrásból ivott a szarvas, majd megállt,
S a tiszta vízben nézegette önmagát.
Dícsérte áradozva dús agancsait,
S fitymálta túlságosan vékony lábait.
Vadászhangokra felriadva hirtelen,
Rohant a réten át, s lehagyta könnyedén
A sok kopót. Majd sűrű fák közé futott,
Agancsa fennakadt, s az üldöző kutyák
Beérve őt, tépdesni kezdték gyilkosan.
Mondják, hogy haldokolva ezt hörögte még:
"Szegény fejem, de későn eszméltél te rá,
Hogy az volt hasznos, üdvös, mit lenéztem én,
S amit dicsértem, az okozta vesztemet."

(Terényi István fordítása)