X. "Wekerlei kertek, kincsei"
Szabadtéri fotókiállítás a Föld napja alkalmából
2016. április 22.

Azt hiszem az idei a tizedik már... Sok munkát jelent, de szeretem...
Nézem a "kincseket"; őszi, téli és főként tavaszi hangulatot sugárzó képek. Karcsú tulipánok, jácintok, ölelkező őszi fák, napsütésben fürdőző gesztenye, havas naspolya... és az egyik kedvencem: sötétben gubbasztó macska a ház kéményén. Vízcsepp lebeg az ág közepén, méhek, bodobácsok, szajkó, virágzó barackfa alatt két kislány. A templom tornya felkiáltójelként nyújtózik a mandulavirág mögött, az ajtóhoz támasztott kerti szerszámok békét sugároznak. Igen, ezek Wekerle kincsei! És a többi is mind, amiket a szépségre rácsodálkozó szem észrevett... Felnőtt, középiskolás korú és számos kósos "fényképész", aki meglátta a képre kívánkozót.
Nehezen dönt a zsűri, mindenkinek lesz kedvence, nekem is, mindig más...
Hűséges segítőimmel (Piri, Zsuzsa) laminálunk, feliratozunk, tervezzük, ragasztjuk a tárlókat. Ez a legjobb része a munkának. Ilyenkor születik a kiállítás. Bertával naponta próbáljuk a műsort, készítjük a kellékeket hozzá.
A "nemszeretem" sem halogatható tovább, hiszen tudott a nyertesek személye, indulok a telep vállalkozóihoz támogatásért. Úgy érzem, hogy szívesen fogadnak, szépen gyűlnek az adományok.
Április 22-én, a Föld napján felhő sincs az égen, gyorsan melegszik a levegő. Már kora reggel kirakom a képeket a szokott helyükre, és még a végére sem érek, jönnek a nézelődők.
A műsor gördülékenyen megy, ügyesek a gyerekek! A nyertesek látható örömmel veszik át a díjakat, és fogadják az elismerő szavakat.
Egyre többen álldogálnak a képek előtt. Mi visszaindulunk az iskolába, és azon kapom magamat, hogy a jövő évi kiállítás témáján gondolkodom. Jó lenne ilyesmit érezni akkor is.
No de hol van az még? Június végéig nézegessük csak a wekerlei kertek, utcák, terek kincseit, ha az időjárás kedvez a szabadtéri kiállításnak!

Somogyváriné Márovics Erika