A királykisasszony találós kérdései
(Népmese)

     Egyszer volt, talán igaz se volt, volt egyszer egy királykisasszony. Szépségének messze földön híre járt, s mikor eladósorba ért, a királyi palota kilincsét egymásnak adogatta a sok vitéz dalia, mind a szépséges leányzót szerette volna feleségül. A királykisasszony meg hírül adta, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki meg tud felelni három találós kérdésre; aki meg leánykérőbe jön, s nem tud válaszolni, annak fejét véteti. Már akár tornyot építhetett volna a hercegek, grófok fejéből, annyi volt a kérő, s egy sem tudott válaszolni a találós kérdésekre.
     Egyszer aztán egy királyfi kopogott be a palotába. A királykisasszony öregapja nyitott neki kaput, megsajnálta a messze földről jött szép királyfit, s egyre kérte az unokáját, hagyja a találós kérdéseket, menjen feleségül a szép királyfihoz, mert a végén még pártában marad. De a királykisasszony nem engedett.
     - Ha egyszer leánykérőbe jött, vagy felel a találós kérdésekre, vagy fejét vétetem!
     A királyfi meg csak nevetett.
     - Szép királylány, hadd hallom az első kérdést!
     A királylány megmondta:
     - Egyvalaki átöleli az egész föld kerekét, s nincs párja a széles világon. Mi az?
     - Könnyű a válasz - mondta a királyfi. - Az egész földkerekét átöleli a fényes nap, s nincs párja a széles világon!
     Az udvari bölcsek örvendezve kiáltották:
     - Kitalálta! Kitalálta!
     - És most halld a második kérdést! - mondta a királykisasszony. - Melyik az az anya, amelyik táplálja a kicsinyeit, de mihelyt megnőnek, elnyeli őket?
     - A tenger - mondta a királyfi. - A tenger párája táplálja, növeli a patakokat, a nagy folyamok meg a tengerbe ömlenek, s az elnyeli őket.
     - Kitalálta! Kitalálta! - örvendeztek az udvari bölcsek.
     - Következik a harmadik kérdés - mondta a királylány. - Jól figyelj! Van egy fa, mely fölváltva hajt világos leveleket és sötét leveleket. Mi az, kitalálod-e?
     - Szép királylány, az év az a fa, világos levelei a nappalok, sötét levelei az éjszakák.
     - Kitalálta! Kitalálta! - kiáltoztak boldogan a bölcsek.
     A királyfi feleségül vette a királykisasszonyt, s boldogan éltek, míg meg nem haltak. Így volt, mese volt.

(Bartócz Ilona átdolgozása)