A királykisasszony találós kérdései
(Népmese)
Egyszer volt, talán igaz se volt, volt egyszer egy királykisasszony. Szépségének messze földön híre járt, s mikor eladósorba ért, a királyi palota kilincsét egymásnak adogatta a sok vitéz dalia, mind a szépséges leányzót szerette volna feleségül. A királykisasszony meg hírül adta, hogy csak ahhoz megy feleségül, aki meg tud felelni három találós kérdésre; aki meg leánykérőbe jön, s nem tud válaszolni, annak fejét véteti. Már akár tornyot építhetett volna a hercegek, grófok fejéből, annyi volt a kérő, s egy sem tudott válaszolni a találós kérdésekre.
Egyszer aztán egy királyfi kopogott be a palotába. A királykisasszony öregapja nyitott neki kaput, megsajnálta a messze földről jött szép királyfit, s egyre kérte az unokáját, hagyja a találós kérdéseket, menjen feleségül a szép királyfihoz, mert a végén még pártában marad. De a királykisasszony nem engedett.
- Ha egyszer leánykérőbe jött, vagy felel a találós kérdésekre, vagy fejét vétetem!
A királyfi meg csak nevetett.
- Szép királylány, hadd hallom az első kérdést!
A királylány megmondta:
- Egyvalaki átöleli az egész föld kerekét, s nincs párja a széles világon. Mi az?
- Könnyű a válasz - mondta a királyfi. - Az egész földkerekét átöleli a fényes nap, s nincs párja a széles világon!
Az udvari bölcsek örvendezve kiáltották:
- Kitalálta! Kitalálta!
- És most halld a második kérdést! - mondta a királykisasszony. - Melyik az az anya, amelyik táplálja a kicsinyeit, de mihelyt megnőnek, elnyeli őket?
- A tenger - mondta a királyfi. - A tenger párája táplálja, növeli a patakokat, a nagy folyamok meg a tengerbe ömlenek, s az elnyeli őket.
- Kitalálta! Kitalálta! - örvendeztek az udvari bölcsek.
- Következik a harmadik kérdés - mondta a királylány. - Jól figyelj! Van egy fa, mely fölváltva hajt világos leveleket és sötét leveleket. Mi az, kitalálod-e?
- Szép királylány, az év az a fa, világos levelei a nappalok, sötét levelei az éjszakák.
- Kitalálta! Kitalálta! - kiáltoztak boldogan a bölcsek.
A királyfi feleségül vette a királykisasszonyt, s boldogan éltek, míg meg nem haltak. Így volt, mese volt.
(Bartócz Ilona átdolgozása)