ÁPRILY LAJOS (1887-1967):
Tavasz a házsongárdi temetőben
- Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének -
A tavasz jött parttalan időben Én tört kövön és porladó kereszten Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom, De a vasárnap délutáni csendben S amíg dalolt, a századokba néztem akinek egyszer meleg lett a vére Ha jött a harcok lázadó sötétje, S a dallamot karral kisérve halkan, hol a sötétség tenger-árja ellen Aletta van der Maet nevét susogta, S mikor a hálátlan világ temette, míg dörgő fenséggel búgott le rája Aztán a dal visszhangját vesztve, félve Gyámoltalan nő - szól a régi fáma - A fényben, fenn a házsongárdi csendben S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem, |