Már tíz vagy tizenkét napja lehettem a szigeten, mikor eszembe jutott, hogy könyvek, írószerek és tinta híján el fogom veszteni tájékozódó képességemet az időben. Hogy mindezt megelőzzem, késemmel egy póznára nagy betűkkel rávéstem: "Itt léptem partra 1659. szeptember 30-án." És a póznát ki is tűztem a partra.
     A négyszög alakú pózna oldalára késsel mindennap egy rovást véstem. Minden hetedik vonás kétszer olyan hosszú volt, mint a többi. Ugyancsak hosszabbra faragtam a hónapok elsején tett rovást. Így aztán volt naptáram is, amely mutatta számomra a heteket, hónapokat és éveket.
     Ezután egy ideig az foglalt el, hogy szemlét tartottam a különböző tárgyak felett, melyeket a hajóról elhoztam. Mint előbb említettem, sok mindent összeszedtem, amit akkor csekélyebb értékűnek tartottam, noha nem egészen haszontalannak. Ezek közt volt például a toll, tinta és papír, amelyek a kapitánynak vagy a hajóácsnak csomagjaiban voltak elhelyezve. Továbbá három vagy négy iránytű, néhány mértani mérőeszköz, látcsövek, térképek, hajózási könyvek, amelyeket mind batyukba tömtem, akár szükségem volt rájuk, akár nem.
     Azt sem szabad elfelejteni, hogy volt még a hajón egy kutya és két macska, amelyekről annak idején nem szóltam. Azonban mind a két macskát magammal hoztam a szigetre a tutajon, a kutya pedig a hajóról a vízbe ugrott utánam, és úszva követett a szigetre, mikor az első rakománnyal megérkeztem. Azután is hűséges szolgám maradt sok éven át. Lemondtam volna szívesen arról, hogy őrizzen, még arról is, hogy állandóan velem legyen. Csupán azt szerettem volna, hogy beszéljen hozzám, de erre sajnos nem volt képes. Mint megjegyeztem, találtam tollat, tintát és papírt - és egyiket sem pihentettem. Valóban, míg tintám tartott, pontosan lejegyeztem a dolgokat. A későbbiekről azonban nem tudok számot adni, mert bármiként is próbálkoztam, tintát nem tudtam előállítani.
     Erről eszembe jutott, hogy még egész sereg dolog hiányzik a tintán kívül. Így például az ásó, lapát és csákány, amivel a földet művelhettem volna, továbbá tű és cérna. Ami a fehérneműt illeti, csakhamar rájöttem, hogy arra nincs is olyan nagy szükségem.
     A szerszámok hiánya azonban minden munkámat megnehezítette. Éppen ezért csaknem egy évbe került, míg elkészültem házammal és kerítésével. Akkora póznákat vágtam, amilyeneket éppen elbírtam. A vágás és letisztítás, valamint a hazahozatal egyaránt hosszú ideig tartott. Néha két napot is igénybe vett egy szál ledöntése, és megint egyet hazagörgetése. Újabb gondot okozott a cölöpök talajbaásása. Erre a célra először egy kihegyezett karót használtam, később azonban jobbnak találtam a feszítővasakat. Még így is kemény munka volt az oszlopok rögzítése. Időm azonban volt erre rengeteg, nem lévén más foglalkozásom, mint a sziget bejárása élelmiszer előteremtése céljából, amit naponta megtettem.
     Elkezdtem gondolkozni helyzetemről, és elhatároztam, hogy mindent írásban fektetek le. Tárgyilagosan megállapítottam, hogy sorsomban mi a jó és mi a rossz, s feljegyeztem egymással szemben egyiket az egyik, másikat pedig a másik oldalra. Ilyenformán

     Miután így visszanyertem lelkem nyugalmát, és a tengert sem kémleltem folytonosan, vajon feltűnik-e rajta valamilyen hajó; mindennel számot vetve, elhatároztam, hogy alkalmazkodom új életemhez, és a dolgokat annyira megkönnyítem, amennyire csak lehet.

(Vajda Endre fordítása)