Nagymama csak ül, szót se szól.
Elgondolkodott...
Nem hallja, hogy kiabálunk,
nem látja, hogy Tamás három sütit töm a szájába.
Nagymama Fábiánra gondol.

Fábián baba volt.
Kopott és csúnya,
majdnem kopasz.
Nagymama négyéves volt.
Szégyellte Fábiánt,
és egy nap a szemétvödörbe dobta,
de mikor a szemetes elment,
elsírta magát.

Nagymamának sok babája volt annak idején,
de mindet elfelejtette,
csak Fábiánt nem.

Most csak ül, szót se szól.
Elgondolkodott...

(Tótfalusi István fordítása)