FENYVESI FÉLIX LAJOS (szül.: 1946):
Karácsony fényei

     Milyen szépen írja József Attila: nagy tüzet kéne rakni, hogy fölmelegednének az emberek. Közel az égő fahasábhoz egy óriásfenyőt is állítanánk sok ezer gyertyával, aranycsengővel, s előtte gyermekek énekelnének. Így várnánk karácsony vezérlő csillagát, hogy leheletünk didergő jászolában megszülessen Isten Báránya - a mi Jézusunk.
     Hogy vérző és egyre kegyetlenebb világunkat megváltsa. Pusztítani, ölni, törni akaró kezünkbe a szeretet erejét tegye észrevétlenül. Éhezőknek, szomjazóknak szétossza önmagát. Fölnyissa szemünket a szépre, a jóra, hogy ne csak nézzük, lássuk is a végső realitást.
     Advent: a várakozás hetei, megszentelt napjai. "Rokona annak a gyönyörű gondolatnak - írja Pilinszky -, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után ami a miénk." Előbb a csendre, a békességre, karácsonyhoz közeledvén a hóesésre, a hívó harangszóra... Szüntelenül útonlevés, hogy egyszer hazataláljunk. Talán karácsony szeretet-fényében. Évtizedek türelméből megszületik boldogság-pillanatunk, amit (lehet) ott, akkor, el is ajándékozunk valakinek, mert mindig vannak nálunk elesettebbek, nálunk árvábbak.
     Nekünk nem marad semmi? És amit kaptunk, azok közül mi volt a legkedvesebb? Volt-e valami maradandó? Régi ünnepekre gondolok, ott keresgélek: negyven évvel ezelőtt nem volt semmink, nagyon szegényen éltünk, s akkor este elvitt apám az éjféli misére. Megálltunk a templom előtt, megfogta a kezem s azt mondta: "Nézd, nyitva a kapu, tündökölnek karácsony fényei, imádkoznak, énekelnek. Mennyi szépség!" Elindultam és fölmentem a jégtükör lépcsőn, ott vettem észre: apám oldalt, a kisajtón ment be, engem valaki fölvezetett.
     Mellettem és köröttem oly sok kereső él, akik szüntelenül kérdeznek. Nekik is ezt mesélem, s biztatom őket: Isten megtalál bennünket. Vakon tapogatózva elvétjük egymást. Várnunk kell, és figyelni, hallgatni a derengő csöndben. Egyek vagyunk, testvérek a keresztben. Egy nagy család, mert e nélkül a karácsony nem ünnep. "Angyal jár le hozzánk" - emlékezik Jancsó Adrienne . "Szava megrendít bennünket" - vallja Csíkszentmihályi Róbert. "Egyebünk sincs, csak ez a meztelen Gyermek, akit föl kell nevelnünk magunkban" - írta Rónay György . És magunknak. Ez a Gyermek az igazság, évről évre a szeretet születése.
     Ő a legárvább, mindent tőlünk vár. Hajoljunk le hozzá és vegyük az ölünkbe - az ő kicsinységéhez kicsinyedve - karácsony örök fényében.