KRAJCSIKNÉ PAZELLER MÁRIA:
A kis fenyőfa

     A "Mennyből az angyal" dallamára tértem magamhoz. De hol vagyok? Mi történt velem? Egy alacsony, kerek asztalon állok, rajtam ezüst fonalak, szaloncukrok, habcsókok, csillagszórók. Ágacskáim végén egy-egy kis gyertya ég. "De szép!" - hallom. Két kislány és egy kisfiú vesz körül, szemükben a boldogság fénye ragyog. "Gyönyörű karácsonyfát hozott nekünk a Jézuska!" - mondják az édesanyjukhoz simulva. A három gyermek vacsora közben is engem csodált, nem vették le szemüket rólam.
     Miután aludni tértek, magányomban arra gondoltam, hogyan is kerültem én ide? Hirtelen világossá vált előttem minden. Ott álltam a hegyen, fenyőtársaimmal együtt. Éjszakánként mosolygott ránk a fényes hold, majd lehullott a hó és betakarta illatos ágainkat.
     Egy kora reggel kocsizörgés, traktorok zaja, kiabálás, emberek baltával, fejszével törték meg az erdő csendjét. Két férfi szállt le a kocsiról. Fenyőtársaimat nézegették, méregették, majd... Balta- és fejszecsapásokat mértek rájuk...Féltem. Arra gondoltam, talán csak a nagy fákat vágják ki, de hiába reménykedtem. Megállt előttem egy széles vállú, zömök ember. Bozontos szemöldöke alatt, szúrós tekintetű szemével végigmért. Megfogta törzsemet, a fejszét magasra emelte, s törzsem aljába hasította...Most itt állok egy család, de főleg három gyermek örömére. S mennyire örülnek! De valahányszor nekem rontanak és leszakítanak egy-egy szaloncukrot, az fáj. Ilyenkor megrándul az ágam, és hullanak rólam a kis tűleveleim.
     "Borzalmas, hogy hullik ez a fa" - mondta egyszer a gyerekek édesanyja - "nem győzöm a sok tűlevelet összeseperni". "Nyugodj meg" - felelte édesapjuk - nem várjuk meg a hatodikát - holnap leszedjük". Eljött a holnap. Leemeltek az asztalról, majd lefektettek a földre, s a derekamnál összekötöttek egy kötéllel. Végighúztak a lépcsőházban, s az úttest szélén fekvő többi elszáradt fenyőfára dobtak. Most itt fekszem a piszkos aszfalton elszáradt társaim között. Mily üres és céltalan volt az életem. De hirtelen megvilágosodott bennem egy gondolat: "Még hogy üres lett volna életem? Boldoggá tenni másokat a legszebb öröm!" S magam előtt láttam az örömteli gyermekarcokat. Majd nagy pelyhekben elkezdett havazni.