Le Corbeau et le Renard
(I. könyv, 2. )

          Holló úr ült a fatetőn,
          Csőrébe sajt volt, jókora,
          S kit a jóillat csalt oda,
          A Róka szólt hízelkedőn:
          "Á, jónapot, te drága Holló!
     Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló!
          Nem tódítok, de hogyha hangod
          Olyan, mint rajtad ez a toll, ó
Akkor a madarak között első a rangod."
     A Holló erre rendkívül örül,
          Torkán egy hangot köszörül,
     Kitátja csőrét, földre hull a sajtja.
     A Róka felveszi és egyre hajtja:
          "A hizelgő, akármi fajta,
     Azokból él, akiknek hízeleg:
     Felér a sajttal ez a lecke - vedd."
     A Holló ámul, pironkodva, végre
     Megesküszik, hogy nem megy soha lépre.

(Kosztolányi Dezső fordítása)