Esik eső csendesen,
lepereg a leveleken,
kerek rezes fedeleken,
éjfekete cserepeken,
meg az ereszen.

Esik eső csendesen,
pereg le a hegyeken,
a réteken, a végtelen
messze-messze tengereken,
míg csak elpihen.

Ámde fúj a szél,
Mely az égen, kékes réten
ékes fényes békességben él.
Sziszegve beszél,
felkapja a tenger felett
lebegtetett fellegeket,
elkergeti kelet fele,
hogy a menny is remeg bele,
míg a felleg kettéreped, s lepereg
a rengeteg kövér esőcsepp...

És csendesen
pereg le a leveleken,
kerek rezes fedeleken,
éjfekete cserepeken...
Hogy ne lássuk, én se, te se,
nem is eső ez, csak mese,
és most véget ért.