Nádat a szél legyezi, már
nagyra nőtt a nád.
Nekeresdi Nesze király,
van-e katonád?

Fenekedik ám ellened
a nekeresdi nép.
Nagyon nekikeseredett,
van oka elég.

Náluk úgy volt, nevezetes
erről Nekeresd,
ami nincs, az nem érdekes,
hát ne is keresd.

Kinek nem volt, annak adott
a király: - Nesze!
az meg mindent zsebre rakott.
Volt neki esze.

Egy nap nagyra nyitja szemét,
nézi ám a nép,
mint kenik a kincsesfazék
üres fenekét.

Nő az ínség, ez nagy hiba,
fújnak riadót:
- Nem kéne ránk kivetni az
egyenes adót.

Hogy ne egyen meg a viszály,
új törvényt hoz a
nagy tanács - új lesz a király
neve most: nosza!

- Nesze én már nem lehetek,
népem, noha fáj,
nekem nosza lett a nevem... -
tanul a király.

Nosza! Nosza! Nosza! Nosza!
Lendül a kerék.
Nem is jár a királyhoz a
nekeresdi nép.

Nádat a szél legyezi - hess!
Nincs is Nekeresd!
Ami nincs, azt ne is keresd.
(Minket se keress!)