Suhog a sok sasmadár,
jaj, a sasmadár!
Sétálván a magas égen,
így mesélik réges-régen,
magányosan jár.

Ám a véres vad csatában,
tűzön, füstön át,
ellenséges zászló selymén
fent viseli sok kesely mén
kétfejű sasát.

- Üss a vasra, rá a sasra,
kis kuruc sereg! -
Vörös bársonysüvegére
esik eső, hősök vére
lassan lepereg.

Bujdosónak sós a tenger,
és a hegy havas,
őshazája sír a sárban,
míg les rá fekete-sárga
selymén fent a sas.

Suhog a sok sasmadár,
süss, friss fényes ég!
Skófiumos skarlát menték,
Vassisakok azt üzenték,
hallgasd a mesét.