Zörgetik a vasfedőt. Zománca pattog, zúg a gőz.
Zöldbabfőzelék rezeg a rézfazékban, Zizi főz.
Izzik közben már a tűzhely, Zizi izzad, csupa víz.
Gőzölögve és zubogva, most vegyül ezernyi íz.
Gizi, Géza, Zoli nézi ezt a küzdő két kezet,
rőt lángzászlók közt vigyázva úgy mozog, hogy élvezet.
Bősz a tűz, míg zabolázzák, fúj, zihál, hogy nézzük, él.
Majd legyőzve, zaklatottan felzokogva így zenél:
Zizi! Zizi! Vigyázz a tűzre, vigyázz!
Zizi! Zizi! Terád van bízva a ház.
Zizi! Zizi! Ha főzöl, a tűztől ne félj!
Zizi! Zizi! Érzed, a tűz hogy zenél?

Zörgetik a vasfedőt, mi rázza, tán a végzete?
Mintha zongorázna rajta, jár Zizinknek két keze.
Tíz ujjával kergetőzik, zúz zománcot, zeng a réz.
Tűzhelyet és nagyfazékot így zendít meg most a kéz
Hisz zenében él az élet. Búzádat is húzza gaz,
ám kezeddel azt megérzed, itt a mag.
Ez így igaz. Épp így érzed,
zeng az ének minden hangzavar mögött.
Szíved zendül, így vezényled,
míg magadban zümmögöd.