LEV TOLSZTOJ (1828-1910):
A han-gya és a ga-lamb

     Szom-jas volt a han-gya. Le-ment a fo-lyó-hoz in-ni. De egy hul-lám el-so-dor-ta.
     Meg-lát-ta egy ga-lamb. Fo-gott egy á-gat, be-dob-ta a fo-lyó-ba. A han-gya rá-ült az ág-ra, és meg-me-ne-kült.
     Nem-so-ká-ra jött egy va-dász. Há-lót do-bott a ga-lamb-ra.
     O-da-ment a han-gya, jól meg-csíp-te a va-dász lá-bát, a-ki el-ej-tet-te a há-lót. A ga-lamb ki-re-pült, mesz-sze szállt. Ő is meg-me-ne-kült.

A hangya és a galamb

     Szomjas volt a hangya. Lement a folyóhoz inni. De egy hullám elsodorta. Meglátta egy galamb. Fogott egy ágat, bedobta a folyóba. A hangya ráült az ágra, és megmenekült.
     Nemsokára jött egy vadász. Hálót dobott a galambra. Odament a hangya, jól megcsípte a vadász lábát, aki elejtette a hálót. A galamb kirepült, messze szállt. Ő is megmenekült.